Egy ideig velem is elhitette a világméretű wellness-lobbi, hogy az "itt és most" pillanat megélésének leghatékonyabb elősegítője egy hevesen bugyborékoló pezsgőfürdő/jacuzzi/masszázskád stb. Csak beleereszkedik az ember, két karját kitárva megtámaszkodik, nyakát kicsit hátrahajtja, szemeit lehunyja, és átadja magát a nem mindennapi élménynek. Negatív gondolatai tovaszállnak, izmai ellazulnak, és azt kívánja, bárcsak sosem érne véget ez az érzés.
TÉVHIT! A pezsgőfürdő a wellness ipar legnagyobb átverése. Hétvégéről hétvégére emberek százai indulnak útnak hangzatos nevű szállodák irányába, jóleső izgalommal tekintve az elkövetkező napok elébe. Svédasztalos reggeli és vacsora, fehér köntös bekészítve a szobában, szaunák, napozóágyak, és... és... a hétvége fénypontja: negyedóra ázás a szálloda max. 10-15 főt befogadó, 3 méter átmérőjű pezsgőmedencéjében. Bejutni nem könnyű, de be kell jutni! A jacuzzi sohasem üres, a nap 12 órájában vendégeik tucatjai pályáznak az éppen felszabaduló helyekre, nagyon résen kell lenni!
Na de kérem szépen, megéri?! Sikerült már valakinek úgy istenigazából ellazulnia egy jacuzziban? Egy csúcsra járatott, teljes gőzzel robogó, nagyipari pezsgőmedencében az oldalsó vízsugár szinte lyukat fúr az ember hátába, lezsibbasztja, viszketni kezd tőle; az alulról feltörő gejzírekből az ember szemébe fröccsen a klóros víz; a meleg víz pár percig jól esik, de utána kezd kellemetlenné válni; és legfőképpen: unalmas. Az első pillanatokat jellemző "bejött az élet" életérzés megszűnik, helyébe csalódottság lép...