...meg úgy általában a cukrászdai torták, sütemények. A születésnapi rendezvények legmeghittebb pillanata, amikor a házigazda bevonul az égő gyertyával feldíszített tortával. A vendégek lélegzetüket visszafojtva várják, hogy a csodás édesség végre felvágásra kerüljön (először az ünnepelt kap!). A torta külső felületét precízen felvitt csoki máz/marcipán réteg stb. borítja, tetejét tejszínhab és gyümölcs díszíti. Nemcsak a látvány gyönyörű, de nincs felemelőbb gasztronómiai élmény, mint elfogyasztani egy jókora szeletet egy ilyen tortából!
TÉVHIT! Általános vélekedés, hogy a „mama főztjét” nem lehet felülmúlni, de abban azért mindenki egyetért, hogy egy étteremben is lehet jókat enni, a szakácsok többé-kevésbé értik a dolgukat, van mit ellesni tőlük. A cukrászipar mai nap is tartó létezése azonban számomra az egyik legnagyobb talány!
Az ember joggal gondolhatná, hogy a legfinomabb süteményeket a cukrászok készítik. Profik, akik évek kitartó munkájával elsajátították a szakma minden csínját-bínját és folyamatosan a legfinomabb édességek kidolgozásán fáradoznak. Na de kérdem én: ki volt az a "szakember", aki annak idején kidolgozta annak a tipikus gejj vajas krémnek a titkos receptjét, ami a mai napig a magyar cukrászdai torták elmaradhatatlan kelléke?! És ki volt az, aki elültette a fejekben, hogy a fél centi vastag karamellmázzal borított, vajas krémes dobos torta a desszertek királya?! Evett már valaki olyan cukrászdai terméket, ami vetekedett volna egy otthon összedobott Dr. Oetker puding ízvilágával? Akit a kartondobozos cukrászdai torták bűvöletében élnek, az egyik legbosszantóbb tévhit áldozatai...
