...értem én, hogy ez egy ugyanolyan berögzült hagyomány, mint az augusztus 20-i tűzijáték, azaz felesleges szájtépés megkérdőjelezni a létjogosultságát, de azért én mégis megteszem. Valaki valamikor kitalálta, hogy a középiskolában eltöltött 4 év annyira fontos, annyira meghatározó, hogy az ott kialakult kényszerközösségnek az érettségit követő minden 5. évben össze kell gyűlnie és tagjainak be kell számolnia élete alakulásáról. Ez egy TÉVHIT!
Miért pont az középiskolai évek lennének azok, amelyeket időről időre meg kell ünnepelni? Az elsőnek talán még van értelme - ki merre tanult tovább, nő-e már a szakálla stb. -, de ahogy telnek az évek, egyre jobban kiderül, hogy az a 4 év csak egy jelentéktelen epizód volt. Egy felnőtt ember életében fél évtized úgy szalad el, hogy észre sem veszi. Tanul 3-5 évet főiskolán/egyetemen, lehúz 6-7 évet egy munkahelyen, majd ugyanennyit egy másikon, és közben folyamatosan új embereket ismer meg és felejt el. Anélkül, hogy bárki tudatosan irányítaná, egyes ismeretségek, barátságok megmaradnak, sok pedig idővel megszakad.
Kérdem tehát, hogy miért feszélyezik bizonyos buzgómócsing elemek más felnőtt emberek életét azzal, hogy 5 évente osztálytalálkozóra hívják őket? Egy ilyen meghívást ugyanis nem lehet azzal elintézni, hogy ’kösz, kihagyom’ - nyomós és frappáns indokkal illik előállni. A szegény osztályfőnököknek pedig a szemébe mondhatná végre valaki, hogy kábé annyira kíváncsiak rájuk a volt diákok, mint a régi főnökeikre.