Mivel közeleg október 23-a és szerencsére idén is hétköznapra esik, újabb hosszú hétvégének nézünk elébe. Az ország ilyenkor két részre szakad (nem, nem az ünnepi megemlékezésekre gondolok), az egyik fele útnak indul wellnessezni (erről lásd korábbi posztomat), a másik fele otthon marad. Az elutazók étkezését vélhetően a szálloda biztosítja, így jelen tényfeltáró írásom elsősorban a második csoportnak szól.
A hosszú hétvégék előtti munkanapok estéin megfigyelhető, hogy a hipermarketek parkolója a szokásosnál is jobban megtelik, bent pedig felajzott tömeg harcol az utolsó mázsa lisztért és cukorért. A bevásárlókocsik púposra tömve („alapvető élelmiszerekkel” + akciós DVD lejátszóval), a pénztáraknál kígyózik a sor, az üzlet teljes fordulatszámon pörög. Mindez azért, mert egy, esetenként két napig zárva lesznek a boltok, illetve mert plusz egy-két napig nem lehet a munkahelyi menzán ebédelni.
Kérem szépen, ez egy TÉVHIT! Mikor jön már rá ez a kegyelmet nem ismerő tömeg, hogy azon a napon, amikor a boltok zárva vannak, AMÚGY SEM mennének vásárolni, illetve, hogy plusz egy-két nap miatt nem kell egy raklap lisztet, tejet, kenyeret betárazni? Értem én, hogy háborús reflexek, meg '56 meg minden, de ez akkor is nonszensz! Hiszen, ha minden kötél szakad, az augusztus 20-a előtt zsákmányolt 50 kiló krumpliból biztos akad még a spájzban!