Le a kalappal a Magyar Nemzeti Bank kommunikációs csapata előtt, a pozitív hangvételű marketinganyagok hatására, valamint az újdonság varázsa miatt eleinte én is egész komolyan lelkesedtem az új fizetőeszközért! Amikor 1-2 hónappal ezelőtt először kaptam fém 200-ast visszajáróként, csodálattal nézegettem a szép új érmét és igyekeztem lehetőség szerint nem gyorsan túladni rajta.
Ahogy teltek-múltak a hetek, a papírkétszázas észrevétlenül kikerült a forgalomból, az érme viszont egyre gyakoribb vendége lett a pénztárcámnak. A kezdeti izgalmon ekkorra természetesen már túl voltam, de a pohár akkor telt be, amikor pár órán belül két készpénzes vásárlás során összesen vagy 5-6 fém kétszázashoz jutottam. Az érmetartó rekeszt a végén már alig tudtam bezárni, a tárca súlya és vastagsága a Petőfi-összessel vetekedett. Mivel éppen nem övtáskás (!) üzemmódban voltam, igencsak kényelmetlenné vált a pénztárca további szállítása.
Mára odáig jutottam, hogy gyűlölöm az új 200-ast és követelem vissza a régi bankjegyet! Az sem érdekel, hogy Károly Róbert helyett valami szakállas MNB-s osztályvezetőt rajzoltak rá. Legyen ez a poszt egyben egy petíció - ha összejön 30.000 támogató komment, vállalom, hogy eljárok a jegybanknál a nép nevében!
Ja és:
Az utolsó 100 komment: