Igazán nem szeretném elvenni az üstökösként felívelő Bünti blog kenyerét, azonban itt az ideje, hogy legalább írásban megtoroljam lakóközösségem bizonyos tagjainak a bűneit!
Azoknak, akik nem egy isten háta mögötti tanyán születtek és azóta is ott tengetik napjaikat nyilván nem kell részletesen bemutatni a társasházi élet nehézségeit, árnyoldalait, legyen szó akár egy újépítésű lakóparkról, egy gangos házról, vagy egy tízemeletes panelházról. Időnként, akarva vagy akaratlanul sajnos kénytelenek vagyunk zavarni közvetlen és közvetett szomszédjaikat, súlyosabb esetben a tágabb lakókörnyezetünket, de ami rosszabb, hogy néha ők is kénytelenek zavarni bennünket. Nem térnék most ki az olyan mindennapokat megkeserítő dolgokra, mint például a gyereküvöltés, a nagyothalló nyugdíjasok tévézése, vagy a szomszéd által odaégetett rántott hal bűze. Amiről viszont beszélni szeretnék az az a TÉVHIT, miszerint ha egyoldalúan bejelentünk egy előre eltervezett, a szokásos ingerküszöböt jelentősen meghaladó zavarást (általában lakásfelújítást vagy házibulit), akkor ettől kezdve csuriban vagyunk, gyakorlatilag minden szabad…
Nos természetesen nagyon szép hagyomány és mindenképpen több mint a semmi, ha lépcsőházunkban előzékenyen kifüggesztjük, hogy a következő hetekben felújítjuk lakásunkat vagy aznap este házibulit tartunk, ugyanakkor van ezzel egy kis probléma: attól, hogy a fél lakópark életét pokollá tevő tevékenységünkről egy szűk kört előre értesítettünk, még nem vagyunk feljogosítva arra, hogy például szombat vagy vasárnap reggel fél 8-kor (amikor minden normális ember alszik) félnapos falbontásba vagy csempeleverésbe kezdjünk. Rajtunk kívül ugyanis senkit nem hat meg, hogy nem vagyunk hajlandóak szabadságot pazarolni a lakás hétköznap délelőtti szétverésére.
Térjünk át az ún. házibulikra. Magunkon és barátainkon kívül szintén senkit nem érdekel, hogy nem kerek 27 évesek lettünk vagy sikeresen megtermékenyítettük barátnőnket, ezért ha ünnepelni szeretnénk, 4. emeleti garzonlakásunk helyett keressünk inkább egy erre alkalmasabb helyet. Ugyanis hiába plakátoljuk ki egy nappal a „nagy” esemény előtt, hogy az esetleges (?) kellemetlenségért előre elnézést kérünk, ettől még az erkélyen való hajnali kettőkori hangos pofázásra (mert bezzeg a cigizést a lakásunkban nem engedjük!) és a Black Eyed Peas aktuális slágerének feltekert hangerővel történő üvöltetésére egyszerűen nincs mentség!
Kérem, hogy ha bármely szomszédom a posztból magára ismert, a következő alkalommal ne csak egy lépcsőházba kitűzött papíron tájékoztasson a terveiről, hanem emellett dobjon be mintegy 100 ezer forint értékben üdülési csekket a postaládámba!