HTML

Tévhitek blogja

A kendőzetlen igazság bosszantó tévhitekről, téveszmékről...

ÜGYFÉLSZOLGÁLAT

Friss topikok

Linkblog

HTML

Tévhit #50: A válófélben lévő apák őszintén küzdenek a gyerekelhelyezésért

2010.01.30. 19:07 :: misbelief

Hát nem gondoltam volna, hogy valaha eljutunk a jubileumi ötvenedik tévhithez, nagyon köszönöm mindenkinek, aki tegnap eljött az ez alkalomból rendezett felolvasóestemre, és elnézést azoktól, akik nem fértek be - sajnos a Szily László Blogger Akadémia „Garda” dísztermének befogadóképessége véges! Ja és persze külön köszönöm a Cizellált Kordzakó zenekarnak, hogy elfogadták meghívásomat és unplugged előadták az általam írt Gázdalt! Nos mint a címből is látható, mára igyekeztem egy olyan témát találni, amely igazán méltó az ünnephez!

Emberi kapcsolatokról szóló filmdrámák gyakori momentuma, hogy a válóper során a jól szituált szülők ölre mennek a gyerek(ek) elhelyezésének kérdésében, az apa elkeseredetten harcol a bíróságon, de végül az esetek 99%-ában az anya kerül ki győztesen. Vélelmezem, hogy nap mint nap a való élet is hasonló drámákat produkál, családok szakadnak szét, apák kényszerülnek elköltözni szeretett utódaiktól.

Egy válás nyilvánvalóan traumát jelent a gyerekeknek, de most nem erről szeretnék beszélni, sem pedig az anyagi következményekről, hanem arról, hogy a sok esetben mártírt játszó, látszólag gyermekükért a bíróságon küzdő apák valójában csak szerepelnek, egy társadalmi elvárásnak tesznek eleget, mivel közben ők is jól tudják, hogy a gyerek(ek) „elvesztésével” a lehető legoptimálisabb helyzetbe kerülnek. Miért?

Feltételezve, hogy a válást nem konyhakéses kergetőzés előzte meg és a felek végül civilizált módon megegyeztek (ja és az apa nem lett hajléktalan), a heti 1-2 nap láthatás egy férfinak pont elég a gyerekkel való foglalkozásra. A láthatást komolyan vevő apa ráadásul csak a gyereknevelés szebbik részében vesz részt - állatkertbe, vidámparkba, focimeccsre, moziba, McDonaldsba viszi gyermekét, másnap, harmadnap aztán lelkiismeret furdalás nélkül élheti szabadabb életét (unalmas játékok, házi feladat írás, mesemondás helyett törődhet a maga dolgával). Nyilván kevesen vallják ezt be, hiszen érzéketlennek tűnnének, pedig nem biztos egyébként, hogy ez a gyereknek rossz, mivel a láthatás napján vélhetően több türelmet, figyelmet, szeretetet kap, mintha az apával együtt élne.

Válófélben lévő női olvasóimnak üzenem tehát, hogy a „Nem veheted el tőlem a fiamat!” című jeleneteket sosem kell komolyan venni, ez csak egyfajta színjáték, ahogy a „Belátom, hogy az anyjuknál a helyük!” is valójában azt jelenti: „Jobb lesz nekem, ha az anyjuknál maradnak!”.

Mielőtt bárki megkérdezi - nem, nekem még nincs gyerekem, és ha lesz sem tervezem majd elhagyni, de ettől még a fenti állítások megállják a helyüket!

27 komment

Címkék: házasság válás emberi kapcsolatok gyermek elhelyezés

A bejegyzés trackback címe:

https://tevhit.blog.hu/api/trackback/id/tr721715394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nebameg 2010.01.30. 23:09:25

Ha nincs gyereked akkor ez nemigen értheted meg. Mert azt az időt, amit a gyermekedtől távol töltesz, miközben éppen lehetnél vele is, semmi nem fogja visszaadni ebben az életben. A gyereknevelés szebbik része, hát, kinek mi a szép, ugye.

chabba (törölt) 2010.01.30. 23:52:41

Najó, ez most elég erősen mellé ment. Nagyon-nagyon mellé.

A szebbik részéről pedig nyilván fogalmad sincs. Amikor valakinek gyereke születik, a gyermektelenek számára a legmegdöbbentőbb dolgok tudnak a gyereknevelés szebbik részévé válni. Nekem például az, amikor a 15 hónapos fiam éjjel felsír, és amikor odamegyek hozzá, a rácsos kiságy végében áll és totál kétségbeesetten nézi, hogy mennek-e már hozzá. Persze tudom, hogy ez a sírás csak egy produkció, de odamegyek, megsimogatom a fejét, megmondom neki, hogy semmi baj, csukja be a szemét és aludjon. Elfekszik, megfogja a kis alvókendőjét, becsukja a szemét, de a szemhéja mozgásán látom, hogy ez kamu, nem is gondolja komolyan, hogy most aludni fog. Ki is nyitja, és amikor meglát, vigyorog. Nekem meg holnap reggel tárgyalásom lesz, aludnom kéne, de képtelen vagyok nem visszavigyorogni, pedig már hónapok óta nem aludtam ki magam.

Ha majd a blog írója is itt tart, akkor térjünk vissza a témára.

Teddyke 2010.01.31. 00:06:09

misbelief: mielőtt neked esnék, megkérdem, van-e gyermeked?

Ha nincs, akkor nem értem minek írsz ilyeneket.
Ha van, akkor szimplán boldogtalan vagy a családoddal, ami nagy baj!

Melyik?

Stiel 2010.01.31. 07:48:06

@Teddyke: 'mielőtt neked esnék, megkérdem, van-e gyermeked?'

Ez jó volt. :D Olvasd végig az irományt, mielőtt nekiesnél.

@chabba: válófélben vagy? Majd ha itt tartasz, térjünk vissza a témára.

No, szóvalhogy szerintem ti sem tudjátok, mi megy végbe az említett fejekben. Mint ahogy a blogoló sem.

Válófélben lévő apákat kéne meghallgatni, csak (újfent szerintem) még ebben a viszonylag anonim környezetben sem fognak őszintén beszélni erről a témáról. Szóval én nem hiszem, hogy ennek a témának megnyugtató lezárása lesz.

Erika Viking 2010.01.31. 09:36:50

Senki nem tudja, mi megy végbe az említett fejekben... Persze, hiszen rengeteg fejről van szó! Azt elhiszem, hogy vannak olyan apukák, akik tényleg örülnek, hogy kiszakadnak a gyerekekkel való napi rutinból, de az már kérdéses, hogy ők vannak-e többen. A környezetemben inkább azok voltak erős többségben (100 %), akik azért halogatták a válást, mert nem akartak elszakadni a gyerektől! Igaz, hogy nem követelték a gyereket a bíróságon, mert KOMOLYAN GONDOLTÁK, hogy a gyereknek jobb lesz az asszonynál, de nagyon kiborultak attól, hogy megszakadt a gyerekükkel a napi kapcsolat.

misbelief · http://tevhit.blog.hu 2010.01.31. 10:50:25

@Teddyke: "mielőtt neked esnék, megkérdem, van-e gyermeked?" - Hát igen, ahogy Stiel írta, jó lett volna, ha végigolvasod a posztot! ;)

@chabba: Lehet, hogy te kivétel vagy - én mondjuk ismerek "éjszaka nem alvó, másnap reggel tárgyaló" fickókat, de ők kevésbé tűnnek lelkesnek...

Amúgy meg sok szent édesapát hallottam már nyáladzva beszélni a családjáról, a gyerekéről (Pachmann P. és társai), de aztán egy szép napon csak elhúznak otthonról! :)

CernaGeza 2010.01.31. 14:12:15

érdekes egy poszt ez.

- Szerintem a képlet igen egyszerű: Ha a válófélben lévő apa szereti a gyerekét, nyilván küzd érte.
Ha nem szereti (pl. tizen-éves korára emós fiúlány / kurvoid kacsacsőrű emlős lett belőle)...akkor szivesebben passzolja le az anyjának az őt amúgy sem tisztelő gyereket.

Van gyerekem, de gondolom ilyen esetben megkérdezném a véleményét, ő mit szeretne.

chabba (törölt) 2010.01.31. 15:03:00

@Stiel: képzeld, igen. Illetve nem, mert mi nem voltunk házasok, de a helyzet a poszt szempontjából azonos.

Stiel 2010.01.31. 18:02:01

@chabba: Hát... Mondjuk. Mindenesetre azt megajánlom, hogy rád nem illik a posztban leírt sztereotípia.

És akkor a témára. Jelenleg komolyan küzdesz a gyermeked anyjával azért, hogy kinél legyen a gyerek? Vagy ez az egész már régen lezajlott? Szóval mi a helyzet?

misbelief · http://tevhit.blog.hu 2010.01.31. 20:27:03

@CernaGeza: Itt nem a szeretésről/nem szeretésről van szó. Valszeg azok is szeretik a gyereküket, akik azért nem bánják, hogy úgy alakult, csak heti 1-2 napot kell velük foglalkozniuk, a maradékban nyugi van. :) /persze kivéve, ha a válás után újabb családot alapítanak.../

Mária 2010.01.31. 22:12:54

@misbelief:

Nem tudom, honnan veszed a heti 1-2 napot. Törvényesen kéthetente 1 nap jár, hároméves koráig nem viheti a szülő a gyereket sehová a házból.

Ha már nagyobb a gyerek, akkor jön be a képbe az egy részében együtt töltött őszi, téli, tavaszi, nyári szünet.

meszarosa · http://www.abakusz.hu 2010.02.01. 11:07:31

Szerintem ez úgy hülyeség, ahogy van. Majd, ha gyereked lesz meglátod.
Természetesen előfordul az, amiről írsz. De szerintem nem általános.

Nálunk heti váltás van. Én nem tudnám elképzelni az életet a hétköznapok nélkül.
Egyre több helyről hallok hasonló megoldást. Vagy váltott megoldást vagy olyat ahol az apa hétköznap többször is elviszi a gyereket, aki nála is alszik.

terasz9 · http://www.teremibalazs.hu 2010.02.01. 11:56:32

"Minden általánosítás veszélyes, még ez is." (Alexandre Dumas)

misbelief · http://tevhit.blog.hu 2010.02.01. 15:48:31

@SZTP: Na jó, de valld be: azért kicsit jólesik utána a csend és a nyugi, amikor vége a hetednek? ;)

@terasz9: blogom alaplényege az általánosítás! :D

meszarosa · http://www.abakusz.hu 2010.02.01. 16:43:42

@misbelief: Miért esne jól? Gyerekes héten se fordul fel a ház.

Természetesen a programjaimat arra a hétre próbálom szervezni, amikor egyedül vagyok. Azért, hogy kitöltsem az üres estéket.

nyílméregbéka 2010.02.01. 20:00:18

Szerintem a posztolónak úgy 90 %-ban igaza van.
@chabba: senki nem akkor válik el és hagyja ott a gyereket, amikor még pici és a kiságyban sír és kedves... Hanem amikor 10-12 éves undok taknyos, akivel nem lehet mit kezdeni, és maga a házasság is épp ekkorra szokott totál megromlani.
Persze vannak Ted Kramerek (tudjátok, a Dustin Hoffmann-film :-), az tuti.
De személyesen ismerek halál aranyos,kedves, imádnivaló kisfiút, akit apuka hat hónapos (!!) korában otthagyott és azóta még csak rá sem nézett! A gyerek 5 éves, és ÉN, aki nem vagyok egy gyerekfan, imádom.
Papa meg vidoran él; sőt Anyushoz az volt a kérése váláskor, hogy nem baj-e, ha nem látogatja a gyereket, ugye Anyus nem fogja őt feljelenteni. Baszki :-(

Nebameg 2010.02.01. 20:51:58

@nyílméregbéka: Ja. És van, aki a gyerektartást se fizeti rendesen. De a többség nem így van ezzel, az tuti.

chabba (törölt) 2010.02.01. 23:21:05

@Stiel: véleményem szerint a masszív tévhit inkább az, hogy anya ellen kűzdeni kell és én is itt tévedtem, szerencsére csak majdnem.

Az anya ellen nem lehet kűzdeni, mert a gyereknek ő is ugyanolyan fontos és a fordított helyzet ugyanolyan elcseszett lenne, mintha engem zárnának ki.

Ami ellen kűzdeni kell, az a helyzet. Bármennyire is lehetetlennek tűnik, ki kell alakítani az anyával egy olyan kapcsolatot, hogy működjön a közös felügyelet. Másként nem egészen egyszerűen nem megy.

Ez nem csak melós is, de egy csomó döntéssel is jár. Helyén kell kezelni a múltbeli sérelmeket, ami érzelmileg igencsak baszkurálja az embert, de csak az elején. Aztán pl. "le kell mondani" a karrierről, vagy legalábbis egy részéről, hiszen nekem kell matekozni a gyerekkel, stb. De aki ezt tényleg lemondásként élné meg... a lényeg, hogy nem az.

Ahogy fent is írtam, nálunk sok szempontból eltérő a helyzet és most nem megyek bele minden részletbe, mert felesleges. De megjártam a poklok poklát, azt, hogy amikor olyan jelenetet láttam egy filmben, ami az apa-fiú kapcsolatról szól, akkor fizikai fájdalmaim voltak. Az anyát is tartottam igazságtalan, önző rib..., járt a fejemben az is, hogy jobb ez így, próbáltam a munkába temetkezni, voltam totálrészeg, de semmi sem segített. Aztán most ott tartunk, hogy rendeződött a kapcsolatunk, működni fog a közös felügyelet és ez jó.

Gróf Úr 2010.02.02. 08:30:49

No, válófélben már voltam, de ott szerencsére nem volt gyermek, így érdemben keveset tudok hozzátenni. Tán csak "a gyereknevelés szebbik részéhez" tudnék árnyalni: nekem az éjszaka egyik fénypontja, amikor néha megjelenik a fiam és közli: "jottatájotta" (ez kb. annyit tesz: "Édesapám, rendkívül kellemetlen álmom volt, ami most is nyomaszt. Kérlek, hadd helyezkedjek el nemzőim között, mivel itt biztonságban érzem magam és biztosan könnyebben elaludnék!") majd bekucorodik és elkezdődik az álom kung-fu. Ez a részeges kung-fu egyik irányzata, melyhez el kell aludni és spontán módon támadni a szülők vitális pontjait (fej-torok-gerinc-(anyánál) mell-(apánál) here). Ennek folyományaként b. nejemmel a két méteres ágy két végén 15-15cm széles csíkon kucorgunk, míg középen küzd a miniatürizált harcművész és a legváratlanabb forgórugásokkal és fejelésekkel támad véletlenszerű "ellenfélre" és életpontra.

Nna most bárki gyermektelen tegye szívére a kezét és mondja meg, szeretné-e, ha álmában/félálmában tökön-torkon-gerincen fejelnék/rúgnák? Ugye, nem? Pedig a megfelelő helyen és személyekkel ez csodálatos tud ám lenni! :-DDDD

Stiel 2010.02.02. 18:27:00

@chabba: Én is úgy gondolom, hogy meg kell beszélni az anyával. A korábbi kommented nekem azt sugallta, hogy te másként gondolod; tévedtem.

Csak szerintem ha valaki igazán akarja a megegyezést (mindkét fél), akkor azt házasságon belül is meg lehet oldani. Sőt, úgy az igazi.

Mondjuk én egyébként is a 'sérelmeket tegyük félre, beszéljük meg felnőtt emberek módjára'-elv híve vagyok. Ez a feleségemmel jól működik. Sajnos azt látom, hogy sokaknál viszont nem.

Vissza a témához: szerintem is az esetek túlnyomó többségében az anyánál van jobb helye a gyereknek. Apa ezt beláthatja úgy is, hogy közben szereti a gyereket. Tanulság nagyon nincs, talán csak annyi, hogy a válás mindenképpen szívás.

suckmyfish 2010.02.06. 10:51:12

micsoda egy szar szenzaciohajhasz vagy... de jo, hogy nem a te gyereked vagyok! Vaze, ilyen rakas szar olvasasa utan meg jobban ertekelem a szuleimet. koszi!

irdesmond 2010.02.06. 14:21:28

"Gyermekeidet legolcsóbban elvált házastársaddal tudod felneveltetni. "

Telejesen egyetértek a szerzővel.

Az én exem is kérte a bíróságtól mindhárom gyermekem nála való elhelyezését, valamit a közös lakás kizárólagos használát.

A három közül csupán kettő volt a vérszerinti gyereke, az önkormányzati lakás, amelyben laktam, már házasság kötés előtt is meg volt nekem, de ez őt nem érdekelte.

Amikor nem voltam otthon feljött a barátnőjével hogy eltervezzék, hogyan fogják átalaítani a lakásomat.

Mi után természetesen nem adtak helyt a keresetének, és pervesztes lett, újabb eljárást indított az örökbe fogadás felbontása iránt.

Ezek után valószínű én vagyok elfogult, amikor azt feltételezem, hogy nem a gyermekek iránt érzett szeretet vezérelte, amikor a keresetet fogalmazta.

ratman_ (törölt) 2010.02.15. 19:01:55

@Frengi: Hát apám, nem irigyellek, jobbat érdemeltél volna. Kemény sztori, de miután magyarországon minden második házasság felbomlik, biztos vannak még keményebbek is. Jó döntés volt, hogy nem kötöttem házasságot és több ismerősöm is ún. vadházasságban él, akár több gyerekkel. Ha véletlen házasodnék, akkor csak szerződéssel, bármilyen ótvar szarrágó dolog is, de ott lenne feketén-fehéren, hogy nem tartunk igényt egymás ingóságaira és ingatlanaira.
Amúgy az te vagy a humwee lépcsőjén?

mokkaczuka 2010.02.18. 21:19:25

Egyvalamit elfelejtetek. Mo-on nincs bíróság, aki az apának ítélne gyereket. Kivéve extrém eseteket, pl. a mama börtöntöltelék. Úgyhogy elég elméleti ez a poszt, noha sok igazság van benne.

v79benno 2010.06.16. 14:27:01

"nem biztos egyébként, hogy ez a gyereknek rossz, mivel a láthatás napján vélhetően több türelmet, figyelmet, szeretetet kap, mintha az apával együtt élne."

A hangsúly a "vélhetően"-re teendő. A t. posztoló csak az embert felejtette ki a számításaiból. Az elhagyott gyerek mindenképpen lelkifurdalás-gerjesztő tényező, és ennek a lelkifurdalásnak a hatásait különféle apák különféleképpen kezelik (tudatosság- és felnőttségszint függvényében például).

Az én esetemben ez úgy nézett ki, hogy az apám kétszer olyan undok és frusztrált volt a "láthatások" napján, mint ha azokon kívül futottunk össze valahol. És nem hinném, hogy egy elenyésző kisebbséghez tartoznék ezzel a verzióval.

v79benno 2010.06.16. 14:28:34

@mokkaczuka: Ez baromira nincs így, és jó ideje nincs így. A bíróság mérlegeli az elhelyezési körülményeket és még számos más tényezőt, és egyáltalán nem ritka az apa javára szóló ítélet (bár hogy kinek a "java" ilyenkor az ítélet, az legfeljebb hosszú évek múlva derül ki).