HTML

Tévhitek blogja

A kendőzetlen igazság bosszantó tévhitekről, téveszmékről...

ÜGYFÉLSZOLGÁLAT

Friss topikok

Linkblog

HTML

Tévhit #58: Adjuk magunkat/legyünk önmagunk!

2010.03.19. 14:48 :: misbelief

A címben szereplő frázist sokszor, sokhelyütt hallhattuk, olvashattuk különféle neves vagy névtelen tanácsadóktól, szakértőktől, leginkább az állás- vagy párkeresés vonatkozásában.

Néhány korábbi posztomból bizonyára már kiderült, hogy nem vagyok túlzottan híve a képmutatásnak, a kifelé való szereplésnek, azonban úgy gondolom, hogy bizonyos élethelyzetekben egyszerűen nincs más út a boldoguláshoz! Mivel nagyon kevés a műsoridő, a fent említett két nagy témakör közül én most az álláskeresésre koncentrálnék, de egy másik alkalommal majd a párkeresésről is szót ejtek. Nos kezdjük akkor...

Azon tanácsadók, akik szerint az állásinterjún mindenekfelett magunkat kell adnunk, vélhetően hatásvadász amerikai sikerkalauzokból, motivációs könyvekből szerezték lexikális tudásukat. Aki ugyanis nem alkalmi dokkmunkát keres, hanem hosszútávon szeretne/kényszerül egy fiatal, dinamikus csapat tagjává válni, annak bizony el kell fogadnia a játékszabályokat. Többek között például azt, hogy egy nagyobb szervezetnél az első próbatételt sok esetben egy olyan HR munkatárs meggyőzése jelenti, akinek nagy valószínűséggel fogalma sincs a betöltendő pozícióról.

Mindenekelőtt nem árt tudni, hogy a „jelentkezésemet bizalmasan kezeljék” hangzatú kérésünk ellenére fényképes önéletrajzunk jó eséllyel be fogja járni az egész irodaházat, amennyiben annak tartalma erre okot ad (elég egy vicces arckép vagy az őszinte kitárulkozás furcsa hobbinkról). Ettől függetlenül nem elképzelhetetlen, hogy behívnak minket interjúra, amikor is el kell hitetnünk az első rostát végző 22 éves interjúztatóval, hogy bizony legfőbb vágyunk az XY Hungary Kereskedelmi és Szolgáltató Kft-nél dolgozni, és eszünkbe nem jutott pont ugyanezt a motivációs levelet eljuttatni még 30 másik helyre! Naiv vallatónk ugyanis - akármilyen hihetetlen - még nem tudja, hogy ez csak egy kötelező játszma - ő valóban elvárja a maximális elkötelezettséget társaságuk iránt (minél fentebb jutunk, annál inkább elkezdhetjük adni magunkat).

Egy másik fontos dolog, hogy ezen a szinten nem elsősorban beszédünk tartalma, szakmai felkészültségünk szintje számít, hanem hogy mennyit "ööö"-zünk. Igaz ez akkor is, ha egy olyan állásról van szó, ahol ennek nincs túl sok jelentősége. Arra a sztenderd kérdésre, hogy hol látjuk magunkat 5-10 év múlva, jó előre készüljünk fel, mert erre önmagunkat adva nem fogunk tudni az elvárásoknak megfelelően válaszolni. Aztán, mi van még... Ja igen, azt se feledjük, hogy a fizetési igény valamiért nagyon kényes téma! Igyekezzünk érzékeltetni, hogy a pénz számunkra a legutolsó szempont, leplezzük, hogy ennek az egész munkavállalásnak ez a célja. Elsősorban a kihívásra, a szakmai fejlődés lehetőségére helyezzük a hangsúlyt!

Amennyiben az interjú végén az a megtiszteltetés ér minket, hogy mi is kérdezhetünk egyet-kettőt a cégről, mindenképpen rejtsük véka alá, hogy a büfé kínálata, az irodaház kilátása, vagy a női/férfi felhozatal minősége jobban izgat minket, mint a cégcsoport előző évi konszolidált árbevétele. Legvégül pedig meg ne merjük bizalmaskodva kérdezni, hogy a minket tesztelő középszerű kolléga vajon hogyan tudta kijátszani a rendszert, azaz hogyan tudott bekerülni egy olyan vállalathoz, ahol az álláshirdetések tanúsága szerint még a fénymásoló asszisztensnek is  harvardi diplomával kell rendelkeznie.

(Further reference: http://modoros.blog.hu/2009/03/28/az_allasinterju)

9 komment

Címkék: munka hr állásinterjú munkahely

A bejegyzés trackback címe:

https://tevhit.blog.hu/api/trackback/id/tr451852358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2010.03.19. 16:03:15

külön kedvencem, amikor egy fejvadászcéghez töltesz fel önéletrajzot - nem konkrét állásra való jelentkezésre, hanem egy általánosat - , és kérnek mellé motivációs levelet... ebben mindenképpen valami általános szöveg lesz, hiszen gőzöm sincs milyen cégeknél fogják elsütni...

egyik kedvenc kollégámat meg azért nem akarta a humános kislány felvenni, mert ideges volt interjú alatt... ennyit a szakmai kontrollról... :)

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.03.20. 09:25:57

Általában olyan elvárások vannak a személyügynél személyiség terén, amilyen ember nem létezik, de a jó jelentkező el tudja játszani, ezért nem adhatja magát senki.

Azért arra kíváncsi leszek, hogy a párkapcsolatról mit írsz, mert szerintem az maga az élet, innentől kezdve mindenféle megjátszás csak bajt okozhat, ellentétben a munkahellyel ami egy hivatalos hely, és nem örömében van ott az ember.

the little stormtrooper 2010.03.20. 18:35:43

igaz is meg nem is:
- tényleg szégen, ha az interjúztató nem tudja, hová keres
- a magadat adni nem azt jelenti, hogy elmeséled, mikor-vesztetted-el-a-szüzességed, vagy hová-ástad-el-a-hullát-a-kertben. de pl ha szorongsz új emberek között, akkor egy ismerkedős állásra jó esetben nem jelentkezel vagy mérnöki állásnál nem mindeg, hogy a műhelyben is kell bütykölni, vagy elég a tervezőasztalnál rajzolgatni
- fizeténél meg egyértelmű, hogy mindenki a pénzért dolgozik, de nem mindegy, hogy ezen kívül mit akarsz még, vagy ezt hogy akarod? ha valaki 2 Ft-vel többet ajánl, akkor már szeded a sátorfát vagy nyugdíjasállást, vagy valahol dolgozgatni stb-stb.

okés, mindenre vannak ellenpéldák. az egyikünknek igaza van. vagy mind2en tévedünk? :D

angantyr 2010.03.20. 22:51:39

@the little stormtrooper:
1. Senki sem gondolja, hogy magadat adni azokat jelenti, amiket említettél (ezeket nyilván kötetlen keretek között sem tennéd, bizonyos témákról is csak akkor, ha történetesen egy kocsmában vagy); annyit azért meg kéne érteni, hogy ez arra vonatkozik, mennyit adsz a személyiségedből (vagy mennyire erőltetsz más személyiségjegyeket). Mindenáron lazának tettetni magunkat például úgysem éri meg, mert ha megkapjuk az állást, úgyis kiderül, ha nem vagyunk azok. Vannak tippek és trükkök, mit hogyan érdemes ilyenkor, de ezeket mindenki tudja, aki már sikeresen átesett egy állásinterjún. És tudod mit? Nagyon sokszor kiderül, hogy nem szerepeltél feltétlenül jól, még ha ezt hiszed is magadról.
2. Mindenki a pénzért dolgozik. Punkt. Ha már elért valamit, akkor esetleg egy kicsit azért, hogy megtartsa, amit egzisztenciálisan elért. De csak mert a megszokott életszínvonalához ez kell.

the little stormtrooper 2010.03.21. 08:12:53

@angantyr:
1 jellemzően egy adott pozicióra van a keresés, és ott csak egy kollégát vesznek fel, még akkor is, ha a második is nagyon jó volt. olyan ez mint a versenyfutás vagy ilyesmi. 3-an állnak fel a dobogóra, de csak 1 győztes van.
valamint vannak, akik tényleg összekeverik a kettőt. Van úgy, hogy többet tudok meg a jelöltről, mint amit valaha szeretnék.

2. akkor ez egyértelmű

IndaMuncher 2010.03.22. 12:57:58

A "magad add" dolog lehet az akar inkább lenni, hogy "légy hiteles". Ne próbáld meg SOKKAL többnek eladni magad, mint amilyen vagy.
Szerintem pont az a lényege a fizetési igénynek is, hogy felmérjék, az illető mennyire van tisztában a saját képességeivel, vagy mennyire értékeli túl magát.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.03.26. 11:46:33

Az "Add magad!" csupán használhatatlan, de kezdőknek és idealistáknak jól hangzó tanács.

Bár TÉVHIT-nek gondolom azt, hogy ebben a világban csak annak terem babér, aki mindig, mindenben és azonnal határozottan tudja, mit akar, azért jól esik azzal vigasztalnia magát az embernek, hogy azért nem kellett ott sem, mert ő túl egyéni. Pedig csak beszari volt, ill. furcsaságokat válaszolt.
Na most ehhez képest egy olyan okosság, hogy ezt így is kellett csinálni, csak a másik oldal kontár a maga területén, mert az egyéniség szerepét nem is lehet eléggé hangsúlyozni, vigasztaló, már-már revans.

Az interjúzást meg kell tanulni. Van 30 - 50 kérdés, ami előfordulhat, ezekre föl kell készülni a válaszokból. Bármilyen okos a jelentkező, hiába derül ki csak menet közben az alkalmassága, előbb be kell jutni. Ha a szűkagyú HR-esek ezt a játszmát szeretik, ám legyen! Nincs is annál szebb, mikor egy ilyen embert a saját területén verünk át.

A nyelvvizsga is olyan, hogy a nyelvtudás önmagában nem minden, a típusfeladatokat kell begyakorolni.

(Amúgy nagyon gyenge interjúzó voltam, ezek fordított tapasztalatok. Vagyis, mivel az én módszerem nem győzte meg őket túlzottan, hát valószínűleg fordítva kell csinálni.)

nyílméregbéka 2010.03.30. 12:41:09

Nyilvánvalóan az emberek 99 %-a NEM adja önmagát egy állásinterjún!
Mégsem lehet őszintén és egyenesen megmondani: "Nézze hölgyem, szarok én erre a munkára, meg a cégre is, de kell a bejelentett melóhely a nyugdíj miatt, meg a tébét is kell fizetni, nem beszélve a törlesztőrészletekről. Az irodai telefonon beszélni az asszonnyal sokkal kifizetődőbb, mint a mobilt használni, és a gyerek jegyzeteit is ingyen másolhatnám. Egyébként utálom a maguk hülye cégét és a munkától is borsódzik a hátam, de csak maguk hívtak be interjúra, a melót meg valahogy csak összedobjuk majd a kollégákkal" ...

nyarifecske · http://nyarifecske.blog.hu 2010.03.30. 18:06:03

A kedvencem, amikor egy telefonos ügyfélszolgálatos melónál kérdezi meg a munkaközvetítős csaj, hogy hogyan képzelem ez a szakmai jövőmet, amikor nyilvánvaló, hogy nem ez álmaim munkája, csak kell a pénz...