HTML

Tévhitek blogja

A kendőzetlen igazság bosszantó tévhitekről, téveszmékről...

ÜGYFÉLSZOLGÁLAT

Friss topikok

Linkblog

HTML

Tévhit #67: A felsővezetők vállán hatalmas a nyomás és a felelősség

2010.06.02. 11:28 :: misbelief

Előrebocsátom, hogy a posztban azokról lesz szó, akik nem vállalkozóként, (rész)tulajdonosként, hanem klasszikus alkalmazottként felsővezetnek. Tisztában vagyok vele, hogy a nagyvállalatok működésének visszásságaival filmek, filmsorozatok, képregények, blogok stb. tucatjai foglalkoznak, de még mindig sokan vannak, akik a csúcsmenedzsereket óriási feszültség alatt élő, munkamániás szakembereknek tartják.

A stressz természetesen jelen van az életükben, csakhogy ennek oka egészen máshol keresendő. Joggal gondolhatnánk, hogy egy felsővezető legnagyobb félelme, hogy komoly tapasztalata, felkészültsége ellenére rossz stratégiai, üzletpolitikai döntéseket hoz, amelyekkel romba dönti a vállalatot és alkalmazottak százai kerülnek az utcára. Ez ugyebár óriási felelősség! Az igazság azonban az, hogy egy busás fizetésért és prémiumért bejáró felsővezetőt egyetlen, általa nehezen befolyásolható dolog tart rettegésben: nehogy valaki, aki alatta van és érdemi, kézzelfogható munkát végez nagyot hibázzon, késedelembe essen, ezzel közvetve veszélybe sodorva az ő pozícióját, szakmai renoméját.

Nap mint nap az okoz nekik szorongást, nehogy por kerüljön a gépezetbe, nehogy bármilyen negatív esemény miatt rájuk terelődjön a figyelem. Ebből kifolyólag munkaidejük 87%-át az alkalmazottak dolgoztatása, számonkérése, beszámoltatása tölti ki különféle megbeszélések, értekezletek formájában. Naptárjuk mindig tele van, kommunikációs stílusukra jellemző a türelmetlenség, a gondterheltség, az ál-elégedetlenség, a célratörő, indulatos beszéd. A naivabb beosztottak hajlamosak azt gondolni: a nagyfőnöknek mindig rossz napja és rengeteg dolga van, ne akarjunk a helyében lenni!

Bár 3 hetes szabadságuk alatt hiányuk senkinek nem tűnik fel, semmiképpen nem állítanám, hogy a felsővezetők feleslegesek, hiszen kapcsolatrendszerük, tapasztalatuk, el nem vitatható éleslátásuk azért hozzájárulhat egy cég sikerességéhez. Az azonban komoly TÉVHIT, hogy a szívinfarktus leginkább őket fenyegeti! Nekik ugyanis van választásuk és nagyot hibázni sem tudnak. Büszkék rá, hogy a részletekkel nem foglalkoznak, a nem kedvükre való feladatokat egy tollvonással ledelegálják, írni-olvasni-számolni bevallottan nem szeretnek. Kedvenc Outlook funkciójuk a „Továbbítás” gomb, elfoglaltságuk mértékét szeretik a szándékosan olvasatlanul hagyott levelek számával érzékeltetni. Munkaidejüket felesleges házon kívüli találkozókkal, hosszú „üzleti ebédekkel” teszik még rugalmasabbá.

Hacsak nem vállalnak túl nagyot egy monacói jacht megvásárlásával, anyagi gondokkal nem küzdenek, állásuk esetleges elvesztése már rég nem egzisztenciális, hanem csak presztízs kérdés. Hétköznapi problémáik nincsenek, ügyes-bajos elintéznivalóikban titkárnőjükre támaszkodnak. A babérok learatásában szívesen közreműködnek, kudarc esetén pedig rajtuk kívülálló körülményekre hivatkozva, de a balhét hősiesen elvíve emelt fővel távoznak.

VAN ingyen ebéd.

13 komment

Címkék: vállalatvezetés munkahelyi stressz

A bejegyzés trackback címe:

https://tevhit.blog.hu/api/trackback/id/tr702050347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Retardátor, mint semmirekellő 2010.06.02. 15:33:05

a felsővezetéket viszont hatalmas feszültség terheli

Retardátor, mint semmirekellő 2010.06.02. 15:51:42

Ez a poszt olyan mdorosblog-os elemzésféle lett. A modoros felsővezető. Jó.

2010.06.02. 18:29:06

viszont simán végigül egy felesleges meetinget, és - velem ellentétben - nem végig azon jár az esze, hogy ennyi idő alatt mennyi valódi problémát meg lehetett volna oldani

2010.06.03. 19:09:40

Szerintem embere valogatja. En pl nem erzem a nyomast nagynak, inkabb a csapat joletere koncentralok. Legyen penzuk paripajuk fegyveruk es masok ne kezdhessek ki oket. Csak az nem hibazik aki nem csinal semmit.
Ismerek olyat is, akit tenyleg nyomaszt a teher, ami a vallat nyomja. Kemenyen dolgozik, kemenyek az elvarasai is. Ugy erzi, hogy 150 ember sorsa mulik rajta, ha a csaladtagokat is belevesszuk. Tenyleg belead mindent.
Szerintem Misbelief egy felsovezetonek alkalmatlan kozepszeru alakot irt le, aki alkalmatlan a poziciojara. Retteg, hogy nelkulozheto, retteg hogy hibaznak alatta, mert nem latja at a sajat szervezetet, rosszul ismeri az embereit, ezert nem is bizik bennuk. Jellemzoen egy hasonloan jellemtelen nagyfonok emeli fel oket. Emiatt persze tenyleg nagy a nyomas rajta, mert nem tudja kezelni a helyzetet.
A nyomas akkora, amennyit felvallalunk.

misbelief · http://tevhit.blog.hu 2010.06.04. 13:42:17

comment.blog.hu/2010/06/04/uj_vezerigazgatoval_probalkozna_a_tv2

Na, erről beszélek! Egy felsővezető bukásához legalább 2-3 év kell, hiszen ennyi idő alatt bizonyosodik be, hogy szarul vezetett. Ez 3*12*X milliós havi fizetés + a végén még valami útravaló - a hülyének is megéri! :)

kerikak 2010.06.04. 15:28:03

a hosszú üzleti ebédnek viszont van értelme, gondolom ott építik ki a kapcsolataikat, ugyanis ha kirúgják őket érdekes módon mindig találnak egy másik helyet ahol tudják ugyanezt csinálni

kerikak 2010.06.04. 15:30:28

az Officet meg imádom, jó hogy beraktad ezt a képet elő is fogom venni :))

IndaMuncher 2010.06.07. 14:39:45

@kerikak: Jó poszt, bezzeg az igazán jók nem mennek címlapra.

Az office-ban az informatikus srác karakterét találták el a legjobban. Elképesztő...

nyílméregbéka 2010.06.07. 18:55:35

Szerintem itt van a lényeg elhantolva: "nehogy valaki, aki alatta van és érdemi, kézzelfogható munkát végez nagyot hibázzon, késedelembe essen, ezzel közvetve veszélybe sodorva az ő pozícióját, szakmai renoméját."
Tapasztalatom szerint egy ilyen 'stresszes' felsővezető keze alá annyian dolgoznak, akik előkészítik/összekészítik/összeállítják/felkészítik az "ő munkáját", hogy ő maga gyakorlatilag semmit sem csinál, csak a nevét adja, aláírja, odaáll mellé fotózkodni.

misbelief · http://tevhit.blog.hu 2010.06.08. 09:40:37

@nyílméregbéka: ...és közben mégis azt érezteti mindenkivel, hogy ha valaki elront valamit alatta, akkor:

- az neki a legnagyobb bosszúság, neki a legnagyobb gond,

- ő szívja meg a legjobban, őt hozzuk nehéz helyzetbe (neki kell elsimítani),

- vele cseszünk ki (nem pedig magunkkal), csalódni fog bennünk.

Pedig hát akármilyen furcsán hangzik, havi bruttó párszázezret rosszabb elbukni egyik napról a másikra, mint egy havi több milliós fizetést fél éves felmondási idővel. :)

vargarockzsolt 2010.07.20. 20:33:51

Csak találgatsz és népszerű közhelyeket puffogtatsz. Milyen adatokra alapoztad a cikkedet? Megérzésre? Benne van a levegőben? Esetleg ismersz egy szociológiai felmérést, amely reprezentatív mintavételen alapul?

misbelief · http://tevhit.blog.hu 2010.07.20. 21:53:33

@vargarockzsolt: Ön nem véletlenül az egyik neves piackutató cég első számú vezetője?

I. P. S. 2010.09.09. 23:56:43

@misbelief: Szerintem nem, csak van ideje gondolkodni, amire egy elfoglalt bloggernek nincs mindig.

Tény, hogy amióta világ a világ, mindig kialakult valamilyen formában a felsővezetés. Ez elsősorban az információk összegyűjtését és a gyors döntéshozást jelenti. Ezeknek a haszna nyilvánvaló: lehetővé teszik a veszélyes helyzetek megoldását.

Nyilván a vezetői kultúra az irigyelt és kényelmes luxusban él, de ez nem jelenti azt, hogy legalább egy részük nem végez jó munkát.

Vegyünk például egy üzemet. Ha a száz munkásból harminc nagyon jól, ötven elfogadhatóan, húsz pedig rosszul dolgozik, akkor adott esetben a főnököt nem érdekli, hogy kik dolgoznak a legrosszabbul, hiszen a többi 80 is kitermeli az elvárható hasznot. Ha valaki nagyon feltűnően lusta, akkor kirúgja, de nem fog odaállni stopperrel a kezében, hogy megnézze, kik azok, akik rosszabbul teljesítenek a többieknél.

Ha viszont mindenki rosszul dolgozik, akkor elkezd vizsgálódni, és fejek fognak hullani.

A felsővezetőknél ugyanígy van ez. Amikor az ország/cég ügyei nagyon rosszul mennek, akkor a nép/részvényesek felkelnek, lázadnak, tehát valahogy megszabadulnak a felsővezetéstől, és keresnek egy újabbat. Mert szükség van rájuk.

Nem igazán irigylem azt a vezetőt, akinek ennyi kiszámíthatatlan tényező között kell garantálnia a sikert. Mert ő már nem mutogathat fölfelé, neki egyszemélyben kell atyáskodnia az emberek fölött. Jön egy világgazdasági válság, és mindenki tőle fogja megkérdeni, hogyan tovább? Pedig amikor jól mentek a dolgok, ingyenélő hülyének tartották.

Nyilván a vezetés dolgai nem kizárólag ilyen atyáskodók, ő könyörtelenül kirúgja a felesleges embereket, meg ha kell, felszámolja a céget a vagyonmentés érdekében, igen. De amíg nem omlik össze a cég, addig igenis neki kell meghoznia a stratégiai döntéseket. Amik sokszor olyan kérdések, hogy azt csak érzésből vagy rutinból lehet megválaszolni, mert semmi sem biztos.

Azután, ha már bizonyította, hogy a keze alá adhatnak egy nagyvállalatot, és nem omlik azonnal össze, akkor persze, hogy mindig lesz állása. Mások is keresnek olyan embereket, akikre rá lehet bízni egy céget.
süti beállítások módosítása