Az osztálytalálkozók feleslegességéről hajdanán már értekeztem, mai posztom témája némileg az ott leírtakhoz kapcsolódik...
Budapesti lakosként velem szerencsére viszonylag ritkán esik meg, de hosszabb időtávon belül sajnos elkerülhetetlen, hogy jártamban-keltemben össze ne fussak olyan "ismeretlen ismerősökkel", akiknek a vezetéknevére sem nagyon emlékszem, ugyanakkor tudom, hogy a találkozást nem lehet egy egyszerű köszönéssel lerendezni. Még akkor sem, ha biztos vagyok benne, hogy a dolog a másik félnek ugyanannyira kellemetlen! Az esetek 99%-ában olyan volt osztálytársakról vagy kollégákról van szó, akikkel ugyan több éven át egy szűkebb közösségben éltünk, de annak idején nem váltottunk egymással túl sok szót (konkrétan leszartuk egymást), viszont az illem azt kívánja, hogy 10 év múlva élénken érdeklődjünk a másik élete iránt.
TÉVHIT! Sokkal egyszerűbb lenne az élet, ha az ilyen találkozásokat egy fejbólintással elintézhetnénk, ehelyett a zavart felek általában kényszert éreznek, hogy leálljanak és feszengő beszélgetésbe kezdjenek. A témák általában a „kivel mi van”, illetve a „ki kivel találkozott az elmúlt években” köré csoportosulnak, és általában 3 percen belül kifogynak (kivéve, ha egy ún. szófosóval állunk szemben).
A szóban forgó találkozásoknak egyébként számos válfaja van, némelyik kevésbé kellemetlen, némelyik viszont felér egy szóbeli szigorlat feszültségével. Néhányat felsorolnék, a továbbiakat esetleg várom olvasóimtól:
Tömegközlekedési járművön: Talán a legrosszabb, és ha nincs szerencsénk, akkor beszélgetőtársunk hozzánk hasonlóan végállomástól végállomásig utazik. A bezártság, a tömeg és a jármű zajának túlkiabálása miatti közelség (intim szféra) csak tovább növeli frusztrációnkat. Tipikus jelenség a találkozás sokkját követő „ki meddig megy” tapogatódzás. Az jár jobban, aki másodikként árulja el úticélját, hiszen adott esetben tud trükközni, pl. frappánsan rá tudja vágni a következő megálló nevét (ezért igazán megéri megvárni a következő buszt/metrót/villamost!). Alkalmazható természetesen a „nem észrevevés” stratégiája is, de persze csak ha megvan a kellő távolság.
Üdülőhelyen: Szintén nagyon kellemetlen, hiszen borítékolható, hogy a találkozás a következő 7-14 napban számos alkalommal meg fog ismétlődni. Ha a felek hasonlóan is gondolkodnak, ez nyilván nem kerül explicit módon kimondásra, ezért a pihenést némileg beárnyékolhatja egymás tapintatos kerülgetése (napágy foglalás a medence két legtávolabbi sarkában stb.). Ha viszont a másik fél barátkozós fajta, nagy bajban vagyunk - kellemetlen közös vacsorák és egyéb programok prognosztizálhatók!
Utcán szembetalálkozva: Ez talán a legelviselhetőbb, főként télen, maximum 2 perc udvariaskodó beszélgetés után mindenki mehet a dolgára. Az ellentétes útirány miatt fel sem merül, hogy hosszabb ideig kell élveznünk egymás társaságát.
Nemi beteg gondozóban: No comment.