A komplexebb főzőműsorok elmaradhatatlan jelenete, amikor a főhős ellátogat a közeli piacra, hogy megvásárolja a friss alapanyagokat. Szagolgatja a padlizsánt, elcseveg az árusokkal, az ég kék, mindenki boldog. Ez lehet, hogy életszerű Provance-ban, de Budapest külvárosi piacain másképp mennek a dolgok. Sokan reflexből úgy tartják, hogy teszkóban és egyéb hipermarketekben zöldség-gyümölcsöt vásárolni bűn. Ki kell menni a piacra és ott megvenni a háztáji termékeket! Ez kérem egy TÉVHIT!
A három darab diónyi vöröshagymát áruló, „Tessék aranyos!”-t motyogó néniket leszámítva a piacokon suttyó, pufimellényes, fontoskodó parasztok dolgoznak. A pénztől, cigitől, takonytól stb. mocskos kezükkel fogdossák az árut, és fejben kiszámolják, hogy 538 forint lesz. Sok helyen válogatni sem lehet, a kirakott áru csak dekoráció, a zacskóba a hátulról szedett rohadt gyümölcs kerül. Ugyanez a piaci henteseknél...
Persze nem gondolom, hogy a hipermarketekben steril gumikesztyűvel dolgoznak, továbbá tudom, hogy a vevők is fogdossák az árukat, ellenben legalább lehet nyugodtan válogatni, a pontos árat a mérleg számolja, ami pedig a termékek minőségét illeti, valószínűleg a piacon is ugyanazt az ecuadori banánt árulják. Azt üzenem tehát a piacon romantikázó vásárlóknak („Hogy a tojás?”), hogy nyugodtan lazítsanak, nem gáz hipermarketben paradicsomot és paprikát venni.