Tisztázzuk mindjárt a legelején: iparművészeti, esztétikai szempontból az analóg (kar)órák vita nélkül a digitális kijelzős órák felett állnak - egyszerűbben fogalmazva jobban néznek ki, vagy legalábbis dizájn tekintetében többet lehet belőlük kihozni. A karóra egyben fontos divatkellék, és a mai társadalmi normák szerint a fekete gumiszíjas CASIO kvarcóra egy bizonyos kor felett már csak sportolás esetén megbocsátható. Jómagam is mutatós órát használok, nekem is jobban tetszenek, azonban van a kérdésnek egy másik vetülete!

A cipőfűzés és az olvasás-írás elsajátítása mellett a gyerekek szellemi fejlődésének egyik legfontosabb fokmérője, hogy tudják-e már olvasni a mutatós órát. Ebből egyenesen következik, hogy egy intelligens, felnőtt embernek a divattól függetlenül is analóg órát illik használnia, ezzel is mutatva érettségét. Ez azonban egy újabb TÉVHIT!

Az óra alapvető funkciója, hogy információt szolgáltasson a pontos időről. Ezt eleinte napórával próbálták megoldani, ugrunk pár évszázadot és jött a felhúzós, fogaskerekes analóg óra, néhány évtizede pedig ugyebár megjelentek a digitális órák.

Na most tegye mindenki a szívére a kezét: álmunkból felkeltve mit tudunk gyorsabban értelmezni? Azt, hogy „19:52” vagy hogy a kismutató valamivel a 8. strigula alatt áll, a percmutató pedig a 9. és a 12. strigula között kb. félúton? Vajon miért vágná rá zavarában majdnem mindenki, ha az utcán megállítanák, hogy „10 perc múlva ööö 8”, ahelyett, hogy az óra által kijelzett valós időt olvasná le?! Azért mert, ha nem is valljuk be, de a mutatós óra értelmezése egy felnőtt ember számára is nagyobb kihívás, mint a digitális számok automatikus leolvasása! Régen nem volt alternatíva, de ma van (végül is egy idő után az abakuszt is leváltotta a számológép).

Összességében azt kell mondanom, hogy a digitális órák méltatlanul lenézett termékek az értelmiség körében, noha a pontos idő megállapítására mindennél jobban alkalmasak! Köszönöm a figyelmet.