Több éves kitartó kutatás után azt hiszem megtaláltam azt a közös nevezőt, azt a láthatatlan kapcsot, ami a politikai, faji, ideológiai és egyéb ellentétek dacára hazánkat (vagy netán az egész világot?) egy boldog, családias, összekacsintó kis közösséggé teszi! Ez a közös nevező nem más, mint az alkohol.

Munkahelyemen, vagy például blogokat, fórumokat olvasgatva azt figyeltem meg, hogy piálós, bebaszós sztorikkal, sőt akár csak a jövőbeni ivás kilátásba helyezésével szinte 100%-os biztonsággal népszerűséget és elismerést lehet szerezni embertársaink körében. Tinédzser korban az első kortyok elfogyasztását, az első cigaretták elszívását a bevállalósnak, tökösnek látszódás igénye, a többieknek való megfelelés, valamint az ellenkező nem figyelmének felkeltése váltja ki. Aki le bírja nyelni a keserű sört vagy a vegyszerízű vodkát, aki vállalja a hányás és a másnaposság kockázatát, az már nem gyerek többé, hanem ivarérett felnőtt! Én azt mondom, hogy ez még oké – végül is ha ettől jobban megy a csajozás...

Az a vicces azonban, hogy míg egy bizonyos kor után az emberek kinövik kamaszkori hülyeségeiket (idióta öltözködés stb.), a piáláshoz való viszonyuk nem változik: 30-40 éves meglett, értelmes emberek még mindig ott tartanak, hogy ki tud többet inni, ki tud viccesebben berúgni, ki tud nagyobb sugárban hányni, és aztán ki tudja ezt minél jobban kiszínezve időről időre felemlegetni. Ez az a téma, ami mindennél jobban összehozza az embereket. Mi ezzel a cél? Ez valami olyasmi, minthogy ki tudja megenni a legerősebb chilit vagy a legbüdösebb sajtot?!

- Hö-hö, utána átmentünk taxival a Rioba, mondjuk már nem voltunk szomjasak! ;)

- Jaja, előtte bemelegítettünk Kristóféknál, volt nála a nagyapja házipájinkájából, durva volt, 60 fokos, leküldtünk vagy ötöt egyhuzamban!

- Másnap reggel sales meetingem volt, úgy kellett visszanyelnem a hányást, muhaha! :DDDDD

Miért nem beszél senki a lényegről? Arról, hogy az alkoholnak semmi más jelentősége nincs, mint a mámor, a felszabadultság előidézése, a gátlások oldása. Minden más – a szar íz, a rosszullét, a másnaposság (a függőség) – csak kellemetlen mellékhatás. A céges hétvégéket epekedve váró, naaagy piás hírében álló családapák miért nem mondják ki nyíltan: „Jobb fej akarok lenni, vicceseket akarok mondani, imponálni akarok a titkárnőnek, ezért vagyok kénytelen inni...” ?

Szóval kedves sörunikumos, tekilázós barátaim, TÉVHIT, hogy berúgni nagy teljesítmény, bárki utánatok tudja csinálni, nőjetek fel, unom a vicces sztorijaitokat és üdvözlöm a májatokat!*

* a szerző nem antialkoholista, alkalmanként és mértékkel fogyaszt kölyökpezsgőt szeszes italokat.