Hát nem gondoltam volna, hogy valaha eljutunk a jubileumi ötvenedik tévhithez, nagyon köszönöm mindenkinek, aki tegnap eljött az ez alkalomból rendezett felolvasóestemre, és elnézést azoktól, akik nem fértek be - sajnos a Szily László Blogger Akadémia „Garda” dísztermének befogadóképessége véges! Ja és persze külön köszönöm a Cizellált Kordzakó zenekarnak, hogy elfogadták meghívásomat és unplugged előadták az általam írt Gázdalt! Nos mint a címből is látható, mára igyekeztem egy olyan témát találni, amely igazán méltó az ünnephez!
Emberi kapcsolatokról szóló filmdrámák gyakori momentuma, hogy a válóper során a jól szituált szülők ölre mennek a gyerek(ek) elhelyezésének kérdésében, az apa elkeseredetten harcol a bíróságon, de végül az esetek 99%-ában az anya kerül ki győztesen. Vélelmezem, hogy nap mint nap a való élet is hasonló drámákat produkál, családok szakadnak szét, apák kényszerülnek elköltözni szeretett utódaiktól.
Egy válás nyilvánvalóan traumát jelent a gyerekeknek, de most nem erről szeretnék beszélni, sem pedig az anyagi következményekről, hanem arról, hogy a sok esetben mártírt játszó, látszólag gyermekükért a bíróságon küzdő apák valójában csak szerepelnek, egy társadalmi elvárásnak tesznek eleget, mivel közben ők is jól tudják, hogy a gyerek(ek) „elvesztésével” a lehető legoptimálisabb helyzetbe kerülnek. Miért?
Feltételezve, hogy a válást nem konyhakéses kergetőzés előzte meg és a felek végül civilizált módon megegyeztek (ja és az apa nem lett hajléktalan), a heti 1-2 nap láthatás egy férfinak pont elég a gyerekkel való foglalkozásra. A láthatást komolyan vevő apa ráadásul csak a gyereknevelés szebbik részében vesz részt - állatkertbe, vidámparkba, focimeccsre, moziba, McDonaldsba viszi gyermekét, másnap, harmadnap aztán lelkiismeret furdalás nélkül élheti szabadabb életét (unalmas játékok, házi feladat írás, mesemondás helyett törődhet a maga dolgával). Nyilván kevesen vallják ezt be, hiszen érzéketlennek tűnnének, pedig nem biztos egyébként, hogy ez a gyereknek rossz, mivel a láthatás napján vélhetően több türelmet, figyelmet, szeretetet kap, mintha az apával együtt élne.
Válófélben lévő női olvasóimnak üzenem tehát, hogy a „Nem veheted el tőlem a fiamat!” című jeleneteket sosem kell komolyan venni, ez csak egyfajta színjáték, ahogy a „Belátom, hogy az anyjuknál a helyük!” is valójában azt jelenti: „Jobb lesz nekem, ha az anyjuknál maradnak!”.
Mielőtt bárki megkérdezi - nem, nekem még nincs gyerekem, és ha lesz sem tervezem majd elhagyni, de ettől még a fenti állítások megállják a helyüket!