Noha a baltásgyilkosokról utólag mindig kiderül, hogy csendes, illedelmes fiatalembernek ismerték őket a szomszédok, a nagy többség a mai napig meg van győződve, hogy a halkszavú emberek egytől egyig nyugodtak és kiegyensúlyozottak. Jubileumi 10. kinyilatkoztatásomban közlöm, hogy ez egy TÉVHIT!
Valóban járkálnak közöttünk emberek 35-ös nyugalmi pulzussal, akiknek minden mindegy, azonban a nyugodt (mármint annak látszó), introvertált, visszahúzódó emberek jelentős hányada valójában őrlődő, szorongó idegbeteg. Egy haverom haverja mesélte, hogy a munkahelyén őt tartják a nyugalom mintaképének, egy nagyon jó természetű embernek, aki talán még akkor sem kapná fel a vizet, ha hónapokig elfelejtenék utalni a fizetését. Nos épp ellenkezőleg, én vagyok ő az, aki már attól idegbeteg, hogy nap mint nap ugyanazon emberek közé kell mennie, arról a konstans belső feszültségről pedig már ne is beszéljünk, amit a megbeszélések, értekezletek unalmától való rettegés okoz. Elmondom tehát: sose higgyük, hogy hallgatag kollégánk harmóniában van a világgal, és jobb ha nem teszünk hirtelen mozdulatokat, ha a közelünkben van!
