Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik fogják magukat, teljes magabiztossággal leülnek a metrón, fülükben fülhallgató, és vagy könyvet olvasnak, vagy csukott szemmel beletemetkeznek saját kis világukba. Évekig csak figyeltem, tanulmányoztam őket, majd a közelmúltban rászántam magam, és én is beszereztem egy mp3 lejátszót.

Aludni sem tudtam a nagy nap előtt, reggel szinte kipattantam az ágyból, éreztem, hogy ez a nap más lesz. Elem fullra töltve, 1 giga zene felmásolva, rádióállomások beállítva! Szapora léptekkel sétáltam a metró aluljáró felé - mit sétáltam, kocogtam! –, ekkor már fülemben volt a szerkezet. Első tervem az volt, hogy rádiót fogok hallgatni, mert azok a reggeli műsorok „nagyon viccesek”. Persze nem gondoltam bele, hogy a föld mélyén robogó járműben nem jönnek be a rádióadások. Na mindegy, hallgatok akkor CD minőségű számokat, végül is ezért tettem rá őket. Épp egy megállóban álltunk, amikor megnyomtam a play gombot, és a zene annak rendje és módja szerint elindult. Mire azonban a metró elérte az utazósebességet, már semmit nem hallottam. Feljebb tekertem a hangerőt, ekkor már az élesebb hangokat ki tudtam venni, de meg nem tudtam volna mondani, hogy melyik szám megy. Aztán beértünk egy megállóba, ahol 30 másodpercig megint minden rendben volt. Szörnyű csalódottság lett rajtam úrrá, egy világ omlott össze bennem, kikapcsoltam a készüléket, összetekertem a drótot és zsebre tettem. Néztem körül, hogy valaki észrevett-e valamit a tragédiámból, de csak közönyös embereket láttam magam körül. És akkor megláttam egy csukott szemmel relaxáló fülhallgatós embert, és kedvem lett volna kérdőre vonni, hogy mit tesz úgy, mintha hallaná a zenét?! Szóval vagy én vagyok süket, vagy a metrón való zenehallgatás lehetősége a legnagyobb TÉVHIT!

Szívesen venném, ha egy metrón relaxáló személy magyarázatot adna a dologra, köszönöm!