Biztos mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki folyamatosan sportot csinál a késésből, arculatának, identitásának szerves része ez a tulajdonság. A szóban forgó emberek azért tudnak egy teljes életöltőn át büntetlenül késni, mert megvárakoztatott embertársaik minden ilyen esetben nagyon lazának és megértőnek mutatkoznak, ezzel elkerülvén a karótnyeltség gyanúját. Sosem vallanák be, hogy a késő felet egy perccel ezelőtt még a pokolra kívánták.
Mindenképpen különbséget kell azonban tettünk két altípus között. A "lelkiismeretes késők" (99%-ban nők) látszólag időben elkezdik a készülődést, komoly stresszt, szorongást okoz nekik az idő nyomása, és pont a maximális megfelelni vágyás miatt nem sikerül végül időben megérkezniük. Ez a fajta késés bizonyos szintig természetesen megbocsátható. Vannak azonban az ún. "beleszarós késők", akik nem elúsznak, nem a legjobb szándékuk ellenére késnek, hanem egyszerűen csak nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget a pontosságnak. Amennyiben úgy látják jónak, elkortyolgatnak még egy latte macchiato-t, hiába vár valahol rájuk egy vagy több ember. Tudják, hogy nem lesz belőle tragédia, hiszen ki ne bocsátana meg egy bohém jófejnek? TÉVHIT!
Amiről szó van, az az egoizmus egy kifejlett formája. A második kategóriába tartozó személyek ugyanis nem rosszindulatból, még csak nem is tiszteletlenségből várakoztatják társaikat, hanem mert egész egyszerűen saját magukon kívül mindenkit homályosan látnak. Életük filmjében ők az abszolút főszereplők, mindenki más csak statiszta. Arra kérek mindenkit, aki ismer ilyen embert, hogy rúgja fel a forgatókönyvet és ne vágjon többé jó pofát megvárakoztatása esetén!
Csak felsorolás szintjén említenék meg néhány további alfajt, amelyek között természetesen vannak jelentős átfedések: sztárallűrökkel rendelkező késő, ál-elfoglalt késő, túlvállalós késő. Aki ismer további típusokat, ne tartsa magában!
Na sorry, mennem kell zuhanyozni - egy haverom félórája fagyoskodik a ház előtt, de hát ezt ki kellett írnom magamból!
