Aki eddigi posztjaimat felületesen (!) olvasta, valószínűleg egy övtáskás, kvarcórás, garzonteát ivó, múzeumban üvöltöző, pankrációrajongó bunkót lát maga előtt, aki ízléstelen műfenyővel ünnepli a karácsonyt szerettei körében. Ezt nem kommentálnám, ellenben a rólam kialakult képet szeretném most egy kicsit tovább rombolni.

Arról van szó, hogy sosem értettem, miért oly népszerűek az ún. alternatív zenei előadók, együttesek az értelmiség körében. Tisztelet a kivételnek, maga a zene általában rém egyszerű és hagy kívánnivalót maga után, bár nyilván ez egyfajta tudatos esetlenség, ál-rusztikusság, hiszen a művészek szerint így lesznek a dalok emberközelibbek, mint egy vérprofi, de steril munka. Térjünk azonban gyorsan át a dalszövegekre, hiszen ahogy környezetemben érzékelem, az alternatív szcénában ennek még a zenénél is nagyobb jelentősége van. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy oda-vissza ismerem a Kispál és a Borz vagy mondjuk a Heaven Street Seven munkásságát, mégis teljes bizonyossággal ki merem jelenteni: TÉVHIT, hogy egy magasröptű (azaz átlagember számára értelmezhetetlen) dalszöveg egyenlő a költészettel (Ákos, ha esetleg olvasod, ez rád is vonatkozik!).

Ennek bizonyítására - mivel én nem vagyok költő - röpke 10-15 perc alatt megírtam életem első dalszövegét, amelyet bármely előadónak, aki megzenésíti ezúton jogdíjmentesen átengedek! Kérem, hogy olvasás közben mindenki képzeljen alá egy tingli-tangli basszusgitáros, szaxofonos zenei alapot, valamint mondjuk Lovasi András jellegzetes hanghordozását! Lássuk tehát:

Gázdal

 

Márványszínű betonhenger, csatornavíz átadó,
sarki fényben, mézes madzag, szabad szemmel látható!
Gangos házban körfolyosó, pislog mint a lajhár,
Holnapután, két órakor a hajszálerem rám vár!

(refrén 2x)

Ne vidd le a szemetet, lássam még a látványt,
kinek kell egy hajszárító, ha mérges gázzal táplál?

Sosem voltam áramszedő, és már nem is leszek,
vödör mélyén kisrádió váltja meg a lelket!
Lila réten, lepusztult csend, városlakók álma,
Párducmintás örömlányok leselkednek rája!

(refrén 2x)

Ne vidd le a szemetet, lássam még a látványt,
kinek kell egy hajszárító, ha mérges gázzal táplál?

Levesbetét, bús magányban, párolog a kénben,
minek legyek testhezálló, ha nincsen már reményem!
Nyitott ablak, szenvtelenül, tiporja étvágyát,
pár éve még láttam én is, varangyos kabátját! 
 
(refrén 2x)

Ne vidd le a szemetet, lássam még a látványt,
kinek kell egy hajszárító, ha mérges gázzal táplál?

A hozzászólásokban szívesen látnék elemzéseket, hogy mivel mit akartam mondani!