Előző, érdemtelenül és bántóan alulkommentált posztom után ma egy minden bizonnyal tömegeket megmozgató témával folytatom cikksorozatomat.
Sokan nem tulajdonítanak túlzott jelentőséget a filmek, sorozatok, tévéműsorok való életre gyakorolt hatásának, pedig valljuk be őszintén, számos élethelyzetre, "életérzésre" azért vágyunk, mert a tévében/filmvásznon vonzónak tűnik (biztos nem csak én vettem észre például, hogy évek óta egyre több önjelölt Carrie Bradshaw szaladgál Budapesten papírpoharas kávéval a kezében, pedig még meg sem nyílt az első Starbucks). Természetesen tudom, hogy azért inkább a filmek táplálkoznak a való életből, nem pedig fordítva, de az mindenesetre biztos, hogy az ágyba vitt reggeli elterjedéséért - és máris rátértünk mai témánkra - a filmipar az elsőszámú felelős!
Amerikai filmek tipikus jelenete, hogy a szaxofonos zenével kísért szenvedélyes éjszakai dugást követő napsütéses (!) reggelen az energiától kicsattanó férfi tálcán kínált bőséges reggelivel kedveskedik az ágyban ébredező nőnek. Elmaradhatatlan kellék többek között a frissen facsart narancslé, a még meleg péksütemény, a gőzölgő kávé, szóval minden, ami kell. Na de nézzük meg ezt a romantikus élethelyzetet egy kicsit közelebbről:
Ha nem lennének a filmek, egy egészséges, alvásproblémákkal nem küzdő férfinak sosem fordulna meg a fejében, hogy az ágyból kipattanva pazar kontinentális reggelit kerekítsen, függetlenül attól, hogy mekkora a szerelem és/vagy mennyire szeretne a nője kedvében járni. "Köszönhetően" azonban hollywoodnak, a dolgot sikerült elültetni a nők fejében, így ha beszélünk róla, ha nem, egyfajta nyomás nehezedik ránk. Nos én azt mondom, hogy álljunk ellen, mivel ezzel partnerünknek is jót teszünk!
Most azon hölgyolvasóimhoz fordulok, akiknek még sosem vitték ágyba a reggelit, de vágynának rá. Kérem, gondoljanak bele, hogy egy másfélkilós tálcával a paplanjukon ébrednek, felküzdik magukat valami kényelmetlen, félig ülő pozícióba, majd félálomban, csipás szemmel, összeragadt, lepedékes szájjal, feszülő húgyhólyaggal nekiállnak falatozni! Ugye nem is hangzik már annyira jól?
Lássuk végre be, a filmek legveszélyesebb hazugsága nem az, hogy egy utcai verekedés 10 percig tart - az ágyban reggelizés ugyanolyan erőltetett és életszerűtlen, mint rózsaszirmokkal teledobálni az előszobát!