Köszönöm mindenkinek a türelmet, aki kitartóan visszajár blogomra új poszt reményében - ígérem, nemsokára kilábalok alkotói válságomból és újabb megrendítő erejű írásokkal jelentkezem! Addig is, kérem fogadjátok szeretettel Saints and Thieves eszmefuttatását egy igencsak aktuális témában!
A rekkenő nyári hőségben, főként a kertes házakból álló városrészekben gyakori látvány, hogy időről időre a lakosok fellocsolják a betont udvarukon, a leleményesebbek még a házuk előtt is. "Locsold fel egy kicsit már a betont, nem kapok levegőt!", vagy "Csináljál már egy kis hüvit a slaggal ide" - hangzanak el gyakran ezek a mondatok forró nyári délutánokon. Ha éppen az oly közkedvelt betonlocsolás után mondjuk fél órával megyek egy ilyen helyre, pontosan úgy érzem magam, mint a szaunában, amikor ráöntenek a kövekre, csak még jó illat sincs mellé. Gőzölög, párolog az egész, hamar felszárad, igazán erősen fogalmazva egy kalap szart nem ér a beton locsolása. Mégis rengetegen űzik. Pedig ezek az emberek is biztos láttak már olyat, hogy nyári eső után elkezd párologni a betonról a víz, miután elállt, és még gőzölög is, és szabályosan meg lehet fulladni tőle. Ami pedig már illúzió kategória, amikor Pest belvárosában, a nagykörúton a boltos reggel fellocsolja a járdát boltja előtt. Biztosan nagyon hűvös lesz tőle. Tudom, a port is el kell mosni, de az igazi szándék a nyári betonlocsolásnál a hűsítés.
Zárójelben teszem hozzá, későtéli/koratavaszi időjárásos írásom a blog történetének egyik legparázsabb vitát kiváltó posztja volt - kíváncsian várom a már 14 fokban is izzadó olvasóim hőséggel kapcsolatos élményeit!
