A filmrendező után egy újabb szakmáról szeretném lerántani a leplet, igaz, más szempontból.
Az utóbbi 5-10 évben – főként az előnyösebb külsejű fiatal nők körében – egyre divatosabb lett a jogi egyetem. Gyakorta hallani „modellkedéssel” (hagyjuk...) foglalkozó 18-20 év körüli picsáktól hölgyektől, hogy természetesen nem kívánnak örök életükben ebből élni, komolyabb terveik vannak, például jogot akarnak tanulni (10-ből 8). Ezzel azt szeretnék sugallni, hogy a látszat ellenére ők nem üresfejű szexuális tárgyak, másrészt valóban vonzza őket a jogász szakma. Még be sem adták a jelentkezésüket az egyetemre, de már látják magukat Chanel kosztümben, fekete vastagkeretes szemüvegben, marhabőr mappával felfutni a bíróság monumentális lépcsőjén, mindezt persze a sajtó kereszttűzében. Odabent aztán – ahogy a filmekben, sorozatokban látták – választékos nyelvezettel, lehengerlő módon érvelnek, vitatkoznak, tiltakoznak, védőbeszédet mondanak, ügyfelük felmentése után pedig felszabadultan ölelkeznek (alatta világmegváltó zene...). A másik alternatíva, hogy egy irodaház pazar panorámájú igazgatósági tárgyalójában egy hosszú asztalnál ülnek, és éppen egy 5 milliárd dolláros szerződés aláírásán fáradoznak.
Remélem, nem sok fiatal lány (és persze srác) álmát teszem tönkre azzal, ha kimondom, hogy ez egy TÉVHIT. Sokan persze már ott elbuknak, hogy nem sikerül a felvételi, de aki bejut, lassan-lassan az is rájön, hogy mennyivel egyszerűbb volt kurválkodni. A jogász szakmát ugyanis még a 15 év múlva már sztárügyvédként praktizáló nagyokosok is rabszolga aktakukacként kezdik, a legtöbben viszont karrierjük végéig jobbára azok is maradnak.
Egyesek dögunalmas ingatlan adásvételi szerződések készítésével, Bt-k, Kft-k alapításával foglalkoznak, mások 30 oldalas hitelszerződéseket, illetve fióknak készülő szabályzatokat szövegeznek és tördelnek Word-ben, megint mások könyvtárnyi dossziékban ellenőrzik az aláírások hitelességét. Mindemellett a munkaidő (főleg a nemzetközi jogi irodáknál) megegyezik az ébrenléti órákkal. Megkérem tehát a jogi szakmával kacérkodó fiatalokat, hogy kétszer is gondolják meg, tényleg ér-e ennyit a "Dr." előtag.
