Jó-jó, tudom, hogy kicsit erőltetett a cím, de ezt a témát valahogy be kellett szorítanom blogom keretei közé. Egy ilyen cikk megírása előtt egy oknyomozó újságíró valószínűleg hajléktalannak álcázva magát megfigyelné egy girosz-büfé átlagos napját nyitástól zárásig, én azonban inkább maradok a spekulációnál.

Mindig is foglalkoztatott a girosz alapját képező hús életútja, azaz, hogy hogyan kerül az a fél mázsa húsfilé arra a bizonyos forgó rúdra, illetve elég-e egy kisvállalati életciklus arra, hogy a feltűzött hústömeg legalább egyszer elfogyjon. A városban járkálva számos girosz-büfé keresztezi utamat, és napszaktól függetlenül szinte mindegyiknél fullra töltve forog a sütő, éppen csak a külső néhány centiméteres réteg van levagdosva.

Sosem láttam még csupasz giroszsütő gépet, de feltételezem, hogy egy fenyőfaszerű nyárs-rendszerről van szó, amire valaki, valamikor - becslésem szerint kétnapi megfeszített munkával - rátűzögetett 3 birkát / 20 pulykát / 100 csirkét. A gép ettől fogva éjjel-nappal folyamatosan süti a húst, a 6-8. hónapban talán már a legbelső réteg sem véres. Nyilvánvaló, hogy a hústömeg zárás után sem kerül be a hűtőszekrénybe, hacsak nem a reptereken alkalmazott bőröndfóliázó-gépet hívják segítségül, majd a kúpalakú monstrumot a polcnélküli hűtő egyik sarkába állítják. Vevőként bele sem akarok gondolni, hogy az általam jóízűen elfogyasztott húst még a büfés 10 éve elhunyt dédanyja tűzte fel.

A fentiek alapján azt gondolom, hogy a kezdeti hús-beruházás felesleges és nagyon lassan térül meg. Ha valamely olvasóm éppen girosz-büfé nyitását fontolgatja, kérem fogadja meg a következő tanácsot: a nyárs-rúd helyére esztergáltasson egy legalább 25 cm átmérőjű rozsdamentes fémhengert, majd reggelente vonja be maximum 1-1,5 cm vastag húsfilével. Girosz-büféje a laikus szemlélő számára semmiben sem fog eltérni az iparági sztenderdtől, ugyanakkor már akár 3 kiló csirkemell filével el lehet indulni! Sok sikert kívánok hozzá!